Agyhártyagyulladás
Kosár tartalma

A bevásárlókosara jelenleg üres.

Termék és betegség kereső
Termékek betegség szerint
Termékek véletlenszerűen
First Prevention Parlagfű 6 db
First Prevention Parlagfű 6 db

Nyelv választó
Flavin7 német

 

Flavin7




Agyhártyagyulladás

Rövid leírás:
Az agyhártyagyulladás (meningitis vagy magyarosan meningitisz) az agyhártyák vagy agyburkok (meninx, meninges), azaz a központi idegrendszert (az agyat és a gerincvelőt) körülvevő hártyáknak a gyulladásos megbetegedése.
A gyulladást, okát tekintve, durván két csoportba oszthatjuk: fertőzés okozta és nem fertőzés okozta gyulladás. A kettő között a mikroorganizmusok által okozta fertőzés a gyakoribb kórokozó, pontosabban vírusok, baktériumok, gombák, de a parazita organizmusok is okozhatnak gyulladást. A nem fertőzés okozta meningitisz eredete lehet rákbetegség, a koponya fizikai sérülései, egyes szennyezőanyagok és drogok.
A fertőzéses meningitisz okozója leggyakrabban egy vírus, ami többnyire veszélytelen és a beteg sokszor spontán, pár napon belül felépül, a gombák és paraziták által okozta betegség pedig viszonylag ritka. Az agyhártyagyulladás második leggyakoribb, egyben legveszélyesebb okozói a baktériumok. Számos baktérium okozhat meningitiszt, ami jelenlétének azonnali felismerése, orvosi beavatkozás és intenzív kezelés nélkül az egész idegrendszerre kiható, súlyos és maradandó hatást gyakorolhat, akár a beteg halálához is vezetve. Így már a leghalványabb gyanú esetén is azonnal el kell kezdeni az antibiotikumokkal való kezelést, még ha nem is vagyunk teljesen biztosak abban, hogy bakteriális meningitisszel állunk szemben.
A meningitisz egyes okozói ellen védőoltás áll rendelkezésre; ilyenek kórokozók a meningokokkusz és pneumokokkusz baktériumok, és a mumpsz vírus.

Tünetek:
A szimptómák közé tartozik a rettenetes fejfájás és nyakmegmerevedés, valamint hirtelen magas láz és megváltozott elmeállapot. Mindezen tünetek azonban egy analízis szerint a fertőzés okozta meningitisz eseteknek csak kb. 44%-ában jelennek meg együttvéve.
Egyéb tünetek: fotofóbia (fényiszony), fonofóbia (hangiszony), idegesség, delírium, kisgyerekek esetében görcsök, néhány hónapos (0–6) csecsemőknél azok kutacsainak (a koponya puha varratainak) megduzzadása.
A nyakmerevségre két vizsgálat van, a Kernig-jel (Kernig’s sign) és a Brudzinszki-jel, de egyik sem teljesen megbízható.
A Neisseria meningitidis kokkusz által okozott betegségre jellegzetesen egy gyorsan terjedő kék és lila színű pontokból álló kiütés, a bőrvérzéses kiütés (angol: petechial rash) előzi meg a többi szimptómát. Ez rendszertelenül terjed a csípőn, a lábszárakon, a kötőhártyán, és olykor a beteg talpán és tenyerén. Erre a fertőzésre a tünetek hasonlítanak a száj- és körömfájás és a genitális herpesz tüneteire is.
Egy post mortem vizsgálat alkalmával az agy pia-arachnoid rétegének nagymértékű gyulladása jelzi, hogy a halál oka meningitisz volt. Ezenkívül a halott agy-gerincvelői folyadékában a megnőtt neutrofil (semleges közeget kedvelő) leukocita (fehér vérsejt) koncentráció, valamint az agyalap, az idegek, a gerincvelő, valamint az agy környezetének elgennyesedése az, ami a meningitisz okát megerősíti.

Diagnózis:
A diagnosztikai vizsgálatok közé tartozik egy kimerítő vérvizsgálat teljes vérsejtszámlálással, valamint egy mellkasröntgen, de a leglényegesebb vizsgálat ami a meningitisz távollétét bizonyítani tudja az agy-gerincvelői folyadék (liquor) analízise lumbálpunkció, angolul lumbar puncture, rövidítve LP mintázással.
A lumbálpunkciót el kell kerülni, ha arra gyanakszunk, hogy a betegnek magas az intrakraniális (belső, agybeli) nyomása, egy halálos, ún. agyherniáció (agykinyomódás) előfordulásának valószínűsége miatt. Ilyen esetekben vagy egy CT vagyis komputertomográfia, vagy egy MRI által készített felvételek előzetes tanulmányozása adja meg a választ arra a kérdésre, hogy egy LP kivitelezése túlságosan veszélyes lenne-e, vagy sem. Egyébként a LP vizsgálat jön először amit MRI követ. Az MRI jobb a CT-nél mert pontosabban mutatja az agybeli ödéma, az iszkémia (vagyis véredénydugulás), és a gyulladás helyét.
Az LP vizsgálatnál a kezdeti nyomás mérése az első feladat, mert ennek nagysága lehet az első jel arra, hogy bakteriális gyulladással állunk szemben. Egy 180 mm víznyomás (kb 14 Hgmm) felüli nyomás már maga is erős jel erre.
Ezután a liquorból való mintavétel és annak részletes analízise következik: fehérvérsejt-tartalomra (annak teljes típuseloszlásának meghatározásával), fehérje- és glükóztartalomra. Bár Gram-festés vagy egy baktériumkultúra mikroszkópos megfigyelése kimutathat baktériumokat, már a jelenlevő fehérvérsejtek típusbeli eloszlása is mutatja, hogy vírus vagy baktérium okozta meningitisszel van dolgunk.
Az agy-gerincvelői folyadékból vett mintán a következő vizsgálatok következhetnek a virális vagy bakteriális DNS keresésére, identifikálására:

  • Latex-agglutinációs teszt
  • Limulusz-lizát (limulus lysates) (LAL)-teszt, az endotoxinok kimutatására
  • Polimeráz-láncreakció vizsgálat, a továbbiakban PLR (angolul Polimerase Chain Reaction, PCR)

Ha a beteg immunrendszere kompromittálva van, akkor a folyadékot taxoplazmózis, Epstein-Barr vírus, citomegalovírus és gombás fertőzés jelenlétére lehet vizsgálni, az egyedi DNS-ek kimutatásával.

Az agy-gerincvelői folyadék jellemzői az infekció típusától függően
Állapot Glükóz Protein Sejtek
Akut bakteriális meningitisz Alacsony Magas magas, sokszor > 300/mm³
Akut virális meningitisz Normális normális v. magas mononukleáris, < 300/mm³
Tuberkulózisos meningitisz Alacsony magas pleocitózis, kevert < 300/mm³
Gombás meningitisz Alacsony magas < 300/mm³
Malignáns meningitisz Alacsony magas általában mononukleáris
Szubarachnoidális agyvérzés Normális normális v. magas Eritrociták

Bakteriális gyulladás esetén az [likvór-glükóz/szérumglükóz] arány 0,4 alatt van, a Gram-festés ill. a baktériumkultúra vizsgálatok értékességét pedig az mutatja, hogy míg a Gram-festés a bakteriális agyhártyagyulladás eseteinek csak 60%-át, a tenyésztés utáni mikroszkópos vizsgálat pedig csak 80%-át garantálja, a limulisz-lizát vizsgálat a Gram-negatív baktériumok endotoxinjait is képes kimutatni. Mindezzel szemben a latex-agglutináció teszt még azt is megbízhatóan kimutatja, hogy a Streptococcus pneumoniae, Neisseria meningitidis, Haemophilus influenzae és az Escherichia coli közül melyikkel állunk szemben.

A baktériumtenyészeti vizsgálat értékét csökkenti az is, hogy a tapasztalat szerint bakteriális kórokozóval állhatunk szemben még ha azt a kultúrában nem is tudtuk megtalálni akkor, ha a liquorból vett mintát a beteg antibiotikumokkal való kezelése megkezdése után vettük. Ilyen esetekben további bizonyíték kell a negatív eredményre amit a folyadék kortizontartalmának meghatározása támaszthatja alá.

Azok az esetek amelyekben nem szepszis (vérmérgezés) a gyulladás okozója, a kórokozó lehet vírus, gomba, rákos szövetátalakulás, szarkodiózis (egy granulómás immunrendszeri betegség) vagy még egy a gerincvelőbe orvosilag bevezetett kontrasztmédium által okozta kémiai reakció is.

Gyakran a vírus okozta betegség kategóriába szokták osztályozni minden nem bakteriális ún. aszeptikus (nem szeptikus) tehát enyhe agyhártyagyulladás eseteit, de ezt a csoportot külön részletezni lehet egy a liquor- vagy vérmintán elvégzett PLR, vagy szerológiai vizsgálat lefolytatásával, ami ki tudja mutatni az enterovírus, herpesz szimplex 2. vírus, vagy a mumpsz vírus jelenlétét azokon akik ezek ellen nem lettek még beoltva. Problémát okozhatnak a már zajló antibiotikumos kezelés, mivel ilyenkor az agy-gerincvelői folyadék analízisének eredménye hasonlít a virális eredményhez; ilyenkor az antibiotikumos kezelést tanácsos folytatni mindaddig amíg egy másodlagos teszt, pl egy PLR-vizsgálat pozitíven ki nem mutatja egy vírus jelenlétét.

A bakteriális diagnózis pontozási rendszere:
Az ún. bakteriális meningitisz-pontozási rendszer (angolul Bacterial Meningitis Score), aminek a használatát 2007-ben jelentették először, a legalább egy kockázati faktort mutató, két hónaposnál idősebb gyerekek fertőző agyhártyagyulladás-diagnózisának a megbízhatóságát bizonyítja.

Kórokozók és kezelés:
A meningitisz leggyakoribb okozói (a parazitákat is ideszámítva) mikroorganizmusok, amik a vérkeringés útján kerülnek az agy-gerincvelői folyadékba. A leggyakoribb kórokozó egy viszonylag veszélytelen vírus, az általa okozott agyhártyagyulladás általában néhány napon belül elmúlik. A második leggyakrabban észlelt esetek csoportja bakteriális eredetű. Ez igen veszélyes, sokszor halállal is jár. Bakteriális támadás esetén tehát azonnali orvosi beavatkozásra van szükség, ami azt jelenti, hogy a legkisebb gyanú felmerülése esetén még az alaposabb kivizsgálás kezdete előtt el kell kezdeni oxigénadagolás mellett az empirikus antibiotikumokkal való kezelést, mégpedig intravénás csepegtetéssel, ha a betegnek magas a vérnyomása vagy sokkos állapotban van. A gyógyszerek között a legismertebb a benzilpenicillin. Felnőtteknél, különösen ha az pneumokokkusz eredetű, az agyhártyagyulladás okozta hallásveszteség, a neurológiai utóhatás valamint a halál gyakoriságát hatásosan lecsökkentik a kortikoszteroid gyógyszerek.